logo
O nás
15340
page-template,page-template-full_width,page-template-full_width-php,page,page-id-15340,bridge-core-3.1.4,qode-quick-links-2.1,qode-page-transition-enabled,ajax_fade,page_not_loaded,,side_menu_slide_from_right,qode-theme-ver-30.4.1,qode-theme-bridge,disabled_footer_bottom,qode_header_in_grid,wpb-js-composer js-comp-ver-7.5,vc_responsive
 

O nás

k

Reštaurácia „Stará škola“

sk

Naša nová Reštaurácia „Stará škola“ sa nachádza v srdci Žitného ostrova, v okrese Dunajská Streda, 20  km od hlavného mesta Bratislava, v obci Hubice.

Prečo práve meno „Stará škola“?

V skutočnosti to bola budova školy, ktorej história siaha až na začiatok 20. storočia.

V decembri v roku 1927 týždenník „HORNÝ ŽITNÝ OSTROV“ oznamoval, že obec „Nemesgomba“ žiada pre 53 školopovinných deti školu, lebo deti  v tom čase, či v zime alebo v lete boli odkázané chodiť pešo do okolitých obcí do školy.

Ľudové školy cez stáročia patrili pod vedenie cirkvi, podľa Zákonníka Sväteho Štefana II., o vzdelaní.  Za ich existenciu bola zodpovedná obec, ale v Hubiciach táto úloha bola neriešiteľná. Nemali sme samostatnú faru, väčšina obyvateľstva bola sedliakom alebo služobníkom a zemepáni, ktorí stále sa menili, nemali v záujme podporovať vzdelanie. Malý počet bohatých hospodárov a remeselníkov nemohlo zabezpečiť výstavbu školy.

Čas plynul, ale napriek žiadostiam sa situácia nezmenila. Po I. svetovej vojne sa zmenila mapa Európy. Nemesgomba sa stala súčasťou Československa. Aj v rámci školstva sa stali zmeny a naskytla sa možnosť vybudovať školu. Veľkou námahou a spoločnými silami sa vybudovala prvá škola v obci Nemesgomba.

O vysvätení školy sa píše „Šamorín a okolie“ takto: Dňa 6. októbra v roku 1929, v nedeľu vysvätili v obci Nemesgomba novú  budovu školy, ktorá bola široko ďaleko v okolí najkrajšou školou. Výdavky na školu okrem pozemku činili tritisíc korún. Stavbu zrealizoval staviteľ Imre Fieber z Biskupíc, so súhlasom úradu. Vysvätenie vykonal Sándor Leszkay, dekan z Veľkého Mageru (Zlaté Klasy), ktorý prosil Boha o požehnanie vyhotovenej budovy.

Aká bola táto škola? K zaoblenému vchodu viedli široké schody, na ktorých boli vyhotovené triedne fotografie. Z chodby sa otvárali dvere ku dvom triedam takzvanej „ veľkej triede“ a „malej triede“. Vo veľkej triede prebiehalo vyučovanie, podlaha bola napustená olejom a v zime sa kúrilo vo veľkej železnej kachlí. Malá trieda slúžila ako kabinet, tu bolo vyučovanie len v tom prípade, keď bolo veľa žiakov, hlavne prvákov. V budove školy bol aj priestranný učiteľský byt, ku ktorej patrila aj záhrada. Prvým riaditeľom a učiteľom školy bol Oszkár Walner.Po ňom nasledovali manželia Loviškovci, učitelia Karkus a Hrušovský a manželia Killingerovi. Posledným riaditeľom a učiteľom školy bol Dénes Pongrácz.

V roku 1974 bola vybudovaná nová, modernejšia škola. Brány starej školy sa zatvorili, jej miestnosti stíchli a stav budovy sa čoraz viac zhoršoval.

Schátraná budova školy stála osamelo, v tichosti na konci dediny. Jej prastaré, nemoderné steny dýchali po starostlivých, hladkajúcich rukách. Po dlhých rokoch čakania sa našli noví majitelia, členovia rodiny Szabóových, ktorí dobrovoľne chytili prácu do rúk a začali s prestavbou budovy. Aj keď už z nej škola nebude, opravená a prerobená bude naďalej slúžiť obci.

Ovocie ich usilovnej a vytrvalej práce dozrelo. Na konci dediny stojí  znovu vyčarovaná, prekrásna budova – Reštaurácia – OLD SCHOOL RESTAURANT – REŠTAURÁCIA STARÁ ŠKOLA.

Zastav pútnik, cestovateľ! Vstúp do čarokrásnej budovy na jednu kávu, na nejaký nápoj alebo na chutné jedlo !

Pri dúškoch kávy si vypočuj šepot znovu vyčarovaných stien, džavot a smiech bývalých žiakov …………..

Zastav sa, navštív nás !

Srdečne Ťa privítame!

k

Restaurant „Alte Schule“

at
de

Unser neues Restaurant Old School Restaurant -Restaurant „Alte Schule“ befindet sich im Herz der Schüttinsel im Bezirk Dunajská Streda, zwanzig Kilometer weit von der Hauptstadt Bratislava, in der Gemeinde „HUBICE“.

Warum hat es gerade den Namen „ Alte Schule „ bekommen ?

In Wirklichkeit war es ein Schulgebäude, dessen Geschichte
auf den Anfang des 20. Jahrhunderts zurückgeht.
Im Jahre 1927, im Dezember hat die Wochenzeitung „ Obere Schüttinsel“
berichtet, dass die Gemeinde „ Nemesgomba“ für 53 Schulkinder eine Schule
wünscht, weil die Kinder in dieser Zeit, ob es kalt oder warm war,
in den umliegenden Dörfern zur Schule zu Fuss gehen mussten.
Die Volksschulen gehörten über Jahrhunderte unter die Leitung der Kirche nach dem Gesetzbuch Sankt Stefan II. über die Bildung. Für ihre Existenz war die Gemeinde verantwortlich, aber in „Hubice“ war diese Aufgabe unlösbar.
Wir hatten kein selbständiges Pfarramt, die Bevölkerung bestand meistens aus Bauern, Dienern und Landbesitzern, die sich immer änderten und sie hatten keine Interesse, die Bildung zu unterstützen. Eine geringe Anzahl von reichen Landbesitzern und Handwerkern konnten den Bau der Schule nicht bewerkstendigen.
Die Zeit verging, aber trotz Aufforderungen änderte die Situation nicht. Nach dem I. Weltkrieg hatte sich die Landkarte von Europa geändert.
Die Gemeinde „Nemesgomba“ wurde ein Teil der Tschechslowakei.
Im Rahmen des Schulwesens erfolgten Änderungen und es entstand eine Möglichkeit die Schule zu bauen.
Mit grossen Anstrengungen und gemeinsamen Kräften wurde die erste Schule in der Gemeinde „ Nemesgomba“ gebaut.
Über die Weihe der Schule schreibt man die Zeitung „Šamorín und Umgebung“ so:
Am 6. Oktober im Jahre 1929, einen Sonntag wurde in der Gemeinde
„Nemesgomba“ das neue Schulgebäude geweiht, das weit und breit
in der Gegend die schönste Schule war. Die Ausgaben zum Bau beliefen sich ausser dem Grundstück auf dreitausend Kronen.
Den Bau realisierte Imre Fieber, Baumeister aus Biskupice mit völliger  Zustimmung des Amtes.  Die Weihe erledigte Sándor Leszkay, Dekan aus Veľký Mager /jetzt Zlaté Klasy/, der Gott um den Segen für das Gebäude bat.

Wie war diese Schule?

Zum halbrunden Eingang führten breite Treppen, auf denen die Klassenfotos gemacht worden waren. Aus dem Flur führten Türen zu den zwei Klassen, zur sogenannten „ grossen Klasse“ und „zur kleinen Klasse“. In der grossen Klasse  fand der Unterricht statt, wo der Boden mit Öl imprägniert war und im Winter heizte man im grossen Eisenofen.
Die kleine Klasse diente als Kabinett, hier war Unterricht nur in dem Falle, wenn viele Schulkinder waren, besonders Schulanfänger.
Im Schulgebäude war eine geräumige Wohnung für Lehrer, zu der auch ein Garten gehörte.
Der erste Direktor und Lehrer der Schule war Oszkár Walner. Nach ihm folgten das Ehepaar Lovíšek, die Lehrer Karkus, Hrušovský und das Ehepaar Killinger. Der letzte Direktor und Lehrer der Schule war Dénes Pongrácz.

Im Jahre 1974 wurde eine neue, moderne Schule gebaut. Die Tore der alten Schule wurden geschlosssen, ihre Schulräume sind ruhig geworden und der Bauzustand  wurde immer schlechter.
Das baufällige Schulgebäude stand wie ein verlassener Vogel still am Ende des Dorfes. Ihre rissigen, unmodernen Wände atmeten und warteten auf sorgfältige, streichelnde Hände.
Nach langen Jahren des Wartens sind neue Eigentümer, Mitglieder der Familie Szabó gefunden worden, die freiwillig mit den Restrukturierungs- arbeiten begonnen haben.
Sie haben es neugestalten, wiederherstellt. Es wird keine Schule mehr sein, aber es wird weiter der Bevölkerung der Gemeinde dienen.
Ihre fleissige, mehrjährige  Arbeit hat Früchte getragen.
Am Ende des Dorfes steht ein neu erbautes gezauberndes, wunderschönes Gebäude –Restaurant „Alte Schule“.

„Bleib stehen, Pilger, Reisender!
Tritt ein ins wunderschöne Gebäude zum Kaffee,
auf ein Getränk oder auf ein leckeres Essen !“
Beim Kaffeetrinken höre das Flüstern von neuen bezaubernden Wänden,
das Geschwätz und das Lachen von ehemaligen Schülern ….“

Halte an, besuche uns !
Du bist uns willkommen!

k

Öreg Iskola étterem

hu

A Csallóköz szívében, a Dunaszerdahelyi járásban, Pozsony fővárostól 20 kilométerre, Gomba kisközségben található újonnan nyílt éttermünk, az Old School – Öreg Iskola étterem.

Miért éppen az Öreg Iskola nevet kapta?

Mert valójában iskolaépület volt, melynek története a 20. század elejére nyúlik vissza.
1927 decemberében a FELSŐ CSALLÓKÖZ című hetilap közölte, hogy: „Nemesgomba község iskolát kíván.” Ez időben a községben lévő 53 tanköteles gyermek kénytelen a szomszédos községek iskolájába járni, télen-nyáron gyalogosan.
Mivel a népiskolák évszázadokon keresztül Szent István II. Törvénykönyve alapján oktatásilag a plébániákra voltak bízva, fenntartásukért pedig a község volt felelős, Gombán ez a feladat szinte megoldhatatlan volt. Nem volt önálló plébániánk, a lakosság többsége jobbágy vagy cseléd volt, és a váltakozó hűbéruraknak nem állt érdekükben a tudás terjesztése. Így a néhány lelket számláló gazda és iparos az iskola építésének költségeit nem tudta biztosítani.

Az idő telt, de a kérelmek ellenére a helyzet nem változott. Az I. világháború után megváltozott Európa térképe. Nemesgomba, Csehszlovákia része lett. Az iskolaügy terén is változások történtek, és ekkor megnyílt a lehetőség az iskola építésére. Nagy erőfeszítéssel, közös összefogással megépült Nemesgomba első iskolája.

Az iskolaszentelésről a Somorja és vidéke így írt:
„1929. október 6-án, vasárnap, szentelték fel Nemesgombán az újonnan épített, messze földön páratlanul szép iskolát. A költségek majdnem háromszázezer koronát tesznek ki a telken kívül. Az építést Fieber Imre püspöki építőmester végezte a hatóságok teljes megelégedésével. A felszentelést Leszkay Sándor, nagymagyari esperes végezte, aki Isten áldását kérte a megteremtett műre.

Milyen volt ez az iskola?
A boltíves bejárathoz széles lépcsők vezettek. (Ezeken a lépcsőkön készültek az osztályképek). A folyosóról két osztály nyílt: az ún. „nagyosztály” és a „kisosztály.” A „nagyoszályban” folyt a tanítás, padlója olajjal átitatott volt, és télen nagy vaskályha ontotta a meleget. A „kisosztály” szertárként szolgált, itt csak akkor folyt tanítás, amikor nagyon sok volt a tanuló (főleg elsős).
Az iskolaépületben tágas tanítói lakás is volt, melyhez kert is tartozott.
Az iskola első igazgató-tanítója Walner Oszkár volt. Őt követte a Lovisek házaspár, Karkus és Hrusovsky tanítók és a Killinger házaspár. Az iskola utolsó igazgató-tanítója pedig Pongrácz Dénes volt.
1974-ben felépült egy új, modernebb iskola. A régi bezárta kapuját, termei elcsendesedtek, állapota egyre romlott.
A lepusztult iskolaépület, mint szárnyaszegett madár, csendben gubbasztott a faluvégen. Ódon, elavult falai gondoskodó, simogató kezek után sóhajtoztak. Sok éves várakozás után meglettek új gazdái, a Szabó család, akik elszántan neki láttak a nehéz munkának.
Átépítik, helyre hozzák (Igaz, nem iskola lesz, de tovább szolgálja a falut). Szorgos, kitartó munkájuk gyümölcse beérett! A faluszélen egy újjávarázsolt, gyönyörű épület áll – étterem, az OLD SCHOOL RESTAURANT, vagyis az ÖREG ISKOLA ÉTTEREM.

Állj meg vándor, utazó! Térj be e csodálatos helyre, egy kávéra, üdítőre, finom étekre!
Kávékortyolgatás közben meghallhatod az újjá varázsolt falak suttogását, a régi diákok csacsogását, kacarászását…

Állj meg, térj be hozzánk!
Szeretettel várunk!

k